Sukkoth alkalmával lehetőségünk nyílik tanúbizonyságaink megosztására, mely egyben rákényszerít mindenkit az elmúlt esztendő átvizsgálására, jelentősebb eseményeinek felelevenítésére. Ez egy gyakorlat
egy a sok közül, melyet szükséges rendszeresítenünk és cselekednünk heti Sabbatjaink alkalmával is,
és jóval nagyobb következetességgel, mint eddig. Megannyi hasznát tapasztalhatnánk, ám a legjelentősebb érv aktuális tanúbizonyságaink elbeszélése mellett az, hogy tartozunk Ab Yahuah-nak a nagyobb figyelemmel és tudatossággal, ami szükséges ezen élethelyzetek észrevételéhez, továbbá megfelelő értelmezéséhez.
Zsid 10:32 Emlékezzetek G363 ἀναμιμνῄσκω pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
Zsid 10:33 Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak.
Zsid 10:34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
Zsid 10:35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Zsid 10:36 Mert békességes tűrésre G5281 ἡ ὑπομονή van szükségetek, hogy Elohim akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Zsid 10:37 Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.
Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál G5289 ἡ ὑποστολή, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás G5289 ἡ ὑποστολή [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
G363 ἀναμιμνῄσκω (anamimnészkó) 1) emlékeztet, eszébe juttat 2) passzív alak: visszaemlékezik, eszébe jut
G5281 ἡ ὑπομονή, -ῆς (hé hüpomoné, -ész) 1) tűrés, türelem, elviselés 2) kitartás, állhatatosság
G5289 ἡ ὑποστολή, -ῆς (hé hüposztolé, -ész) 1) meghátrálás, visszavonulás 2) elhagyás
G5288 ὑποστέλλω (hüposztelló) 1) le-, visszahúz 2) kisebbít, csökkent mediális alakban: 3) meghátrál, visszavonul, félrevonul 4) kivonja magát vmiből, tartózkodik vmitől
Visszaemlékezéseink során szilárdabb hitre tehetünk szert, nagyobb türelemre, erősebb bizodalmunk
lesz Elohim felé, nehezebb időszakaink során pedig reménységünk a már leküzdött akadályokra tekintvén. Kitartás, elszántság, töretlen lendület, mind táplálkozik a múlt sikereiből, formálván egy új jellemet
a régi, romlott ember bensőjében, Ab Yahuah munkássága eredményeként.
Az okos minden helyzetben, mindenhol, mindenkitől, mindig tanul, mert nyitott szemmel jár a világban, folyton Elohim hangjára fülelvén.
„George Whitfield vagy John Wesley 4-8 főből álló csoportokat alakítottak, amelyekben az emberek hetente megoszthatták egymással mennyiben volt valóságos számukra Elohim személye, hogyan jutottak előbbre
a bűnnel való küzdelemben, és hogyan növekedtek ima életükben.”
Forrás: Timothy Keller: Gyülekezet a középpontban, 94.o.
Jób 10:8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen körös-körül, és mégis megrontasz engem?!
Jób 10:9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Jób 10:10 Nem úgy öntél-e engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Jób 10:11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Jób 10:12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Jób 10:13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Jób 10:14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Job tisztában van tehát Elohim közelségével és odafigyelésével, mellyel nem csak megalkotta gyermekeit,
de aprólékos gondossággal igazgatja is azok életét. Ha Ő ilyen erőket mozgósít a mi fejlődésünk biztosítása érdekében, akkor nekünk kötelességünk az Ő keze munkájának felismerésére, valamint elismerésére törekedni. Ab Yahuah olyan jószándékú, nagylelkű és irgalmas velünk, mi mást is tudnánk neki adni,
mint nagyrabecsülésünket és lelkesedésünket az Ő minden tevékenységének értékelésében,
engedelmességünkkel egyetemben.
1Krón 16:1 Mikor pedig bevitték Elohim ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal Elohim előtt.
1Krón 16:2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, Yahuah nevében megáldá a népet.
Felidézni a tanubizonyságokat akaraterő, elszántság, de nem utolsósorban emlékezet segítségével
valósulhat meg. A héber nyelvben emlékezni, a következőket jelenti:
H2142 זָכַר (záḵar) Kal 1) (meg)emlékezik, emlékezetében tart, felidéz 2) figyelembe vesz, számon tart
EKE – NYITOTT KÉZ – EMBERI FEJ
Felkutatni, Kiásni – Engedni, Kinyitni, Uralni, Szelídíteni – Gondolatok, Vezető, Vezetés
Engedni kikutatott, felszínre hozott gondolatok vezetésének vagy uralkodni azon
Az emlékezet, ahogyan oly sok egyéb héber, illetve távol keleti főnév, nem csupán a dolgot, magát jelenti, amire utal, hanem cselkevésre is felszólító vagy felindító motívummal rendelkezik. Aki emlékezik, az utána köteles vagy kénytelen engedelmeskedni a felszínre került gondolatoknak vagy uralkodni azokon.
Nem csak egyszerű lamentálásról, a múlt eseményeinek tétlen, tehetetlen felidézéséről, ábrándozásról vagy sopánkodásról van szó, hanem az így újra átdolgozott ismeretek tükrében kialakuló cselekvési elhatározásról, tervről. Képesnek kell lennünk megzabolázni elménket emlékezés közben, valamint utána is, ha nem akarjuk, hogy emlékeink hátráltassanak, rosszabb esetben akár elpusztítsanak.
„Emlékezet (lat. memoria): a lélek képessége az →akarat, az →értelem és a →fantázia mellett. –
- Szt Ágoston és követői szerint az ~ az értelemmel és akarattal együtt a lélek 3 fő képessége.
- Aquinói Szt Tamás Arisztotelésztől eltérően már nem sorolja a lélek fő képességeihez, hanem működését az akarat és az értelem alá rendelt cselekvésnek tekinti, mely visszatekintve (reminiscentia) a megismert tartalmat megőrzi, visszaidézi; visszamegy egészen a múlt eredetéig és időbeli összefüggéseket állapít meg.
- A mai pszichológia szerint az ~ segítségével megőrizzük a szerzett benyomásokat, élményeket, közléseket, belátásokat, megélt cselekvésmódokat, időrendi sorrendben és a valósághoz való viszonyukban. A bevéséssel együtt válogatunk, felejtünk is: egyes részletek elhalványodnak, másokat elfojtunk magunkban.
Az ~hez társul a fölidézés, reprodukálás képessége is, mely kiegészíti, újjáformálja, esetleg meghamisítja az eredeti élményt, s így a képzelőerő alapját képezi. Reprodukáló képességünk teszi lehetővé az újra fölismerést, ennek révén tudunk valamit azonosítani, de megvilágítani, értelmezni is. A hívó ~ viszont a megőrzött tartalmak rendjére, összefüggésére (tartalmi hasonlóságra, ellentétre, „szomszédságra”, oksági viszonyra) épül. – A bevésés módja kétféle lehet: önkéntelen és szándékos. Utóbbi a tanulás része, mely attól függően lesz mély, tartós, pontos, átfogó, hogy mennyi bennünk a kitartás, a figyelem-összpontosítás, s hogy a megragadott tartalmakat mennyire vagyunk képesek jól tagolt összefüggés-rendszerbe ágyazni. A bevésés erősségétől függ, mennyire tudjuk a szerzett ismereteket alkalmazni, tágabb elképzelésünk, sőt világnézetünk látóhatárán belül elhelyezni és kamatoztatni.”
http://lexikon.katolikus.hu/E/eml%C3%A9kezet.html
„Emlékezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék, (-zen) [e, ë, ë]
- Emlékezik vkire, vmire: korábban megismert személynek, dolognak a képét, átélt állapotnak jellegzetes vonásait, eseménynek a mozzanatait fel tudja idézni.
a. Emlékezik vmire: a korábban szerzett és megőrzött ismereteket, tapasztalatokat felismeri és felidézi; visszaemlékezik rájuk.”
https://www.arcanum.com/hu
Emlékezetünk tehát sokkal több, mint a múlt eseményeinek egyszerű felidézése. Mondják: az idő megszépíti a múltat, és ezt olvashattuk az imént is, ugyanis elménk a tárolás és felidézés mellett manipuláűlja, formálja is az elraktározott adatokat. Nem lehetünk biztosak soha, hogy ami emlékezetünkben él az a valóságnak egy hű reprezentációja, vagy annak egy „vágott” változata. Ezért is szükséges a problémák mielőbbi rendezése társainkkal, valamint a tanuk bevonása, mert egy ember emlékezete megbízhatatlan, ezért nem lehet bizonyító erejű.
Másik az emlékezetünkhöz kapcsolódó képességünk a tanulás. Most csak azt emelném ki, miszerint a tanulás időt, kitartást és koncentrációt igénylő fáradságos folyamat, amely során a felismert motívumrendszerbe ágyazott emlékképek szerepe kulcsfontosságú. Meg kell tanulnia mindenkinek figyelni és meglátni az összefüggéseket az őt körülvevő világ dolgai és eseményei között, de hasonlóképpen elengedhetetlen ez a képesség a gondolatok, elméletek és filozófiák rendszerében is.
