2024.06.08 – YAHUSHA PÉLDÁZATAI – ADÓS SZOLGA
Röviden megvizsgáljuk a példázat előzményeit, majd a történetet a szokásos módon, versről versre tanulmányozva eljutunk annak üzenetéig és remélhetőleg a tanítás végére mindannyian jobban megértjük miért is várja el tőlünk az Atya, hogy gyakoroljuk azt a kegyelmet, amit Ő mindannyiunknak személyesen mutatott be és mi az, ami szükséges a megbocsájtásban való fejlődésünkhöz.
Máté 18:21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Adonai, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és neki megbocsátanom? még hétszer is?
Máté 18:22 Monda neki Yahusha: Nem mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Ezen néhány verset megelőző történetben Yahusha arról beszél, hogyan kell eljárnunk, ha testvérünk vétkezik ellenünk. Amikor a négyszemközti figyelmeztetés nem segít és a két, vagy három tanú előtti felelősségre vonás is kudarcott vall, akkor az egész közösséget be kell vonni az ügybe. Biztosan mindenki emlékszik erre a szakaszra. Ezt követi aztán:
Máté 18:18 Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Máté 18:19 Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
Máté 18:20 Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Ezután kérdezi Kepha a fenti versben leírtakat. Minden fordítás arra enged következtetni, hogy Péter a hétszeri megbocsájtást is szinte túzásnak érezhette.
Talán hétszer? (Káldi) akár hétszer? (Kecskeméthy) Hétszer is? (Csia)
Máté 18:22 … még G2193 (heósz) hétszer is?
G2193 ἕως (heósz) 1) (addig,) amíg 2) mialatt 3) (egészen) -ig
Yahusha pedig azt válaszolja, hogy nem csak hétszer, de még akár hetvenhétszer is, sőt valamely fordításban az áll: hetvenszer hétszer, ami pedig négyszázkilencven. Szinte mindegy melyik verziót választjuk, de maradjunk a Károli fordításánál, annál is inkább, mert van egy szakasz a Teremtés könyvében, ami valószínűleg nem véletlenül jut az ember eszébe ezen versek kapcsán.
1Móz 4:24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.
Visszatérve a mai témához… mindenképpen meglepő, amit a Megváltó mond, hiszen gyakorlatilag azt állítja; mindannyiszor meg kell bocsájtanunk testvéreinknek. Nyilván nem ugyanazért a dologért, hanem közös Utunk során esetlegesen felmerülő különböző nézeteltérések miatt például. És itt kezdi el a példázatot Yahusha.
Máté 18:23 Annak okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival.
Máté 18:24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer G3463 (mürioi) tálentummal G5007 (to talanton, -u) vala adós.
G3463 μύριοι, αι, α (mürioi, ai, a) 1) tízezer 2) számtalan; megszámlálhatatlanul sok
G5007 τό τάλαντον, -ου (to talanton, -u) 1) mérleg 2) talentum; súlymérték ill. pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg)
1 talentum= 60 mina= 6000 drachma.
Julius Cézár idejében egy legionárius éves zsoldja 225 denarius volt, tehát egy talentumért több mint 26 évig kellett szolgálnia.
Láthatjuk, hogy a szolga, egészen biztosan soha nem lett volna képes kifizetni adósságát. Arról nincs szó, hogyan gyűlt neki össze ez a szinte végtelen tartozás, de, ha átkonvertáljuk az összeget spirituális értékké, ahogyan a parabóla üzenete azt megköveteli tőlünk, akkor nyilvánvaló, hogy jócskán volt vaj a füle mögött.
Máté 18:25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak gazdája, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.
Furcsa párhuzamot fedezhetünk fel a mai, valamint a szántőföldön elásott kincs, vagy az igazgyöngy példázata között, ahol az ember eladja mindenét, amije van, hogy egyáltalán a Mennyek Országa közelébe kerülhessen, míg itt magát az embert és mindenét amije van kell eladni, azért, hogy adóssága eltöröltessék, ami nem is feltétlenül jelenti azt, hogy ő megismeri majd Elohim Országát.
Máté 18:26 Leborulván azért a szolga előtte, könyörög G4352 (proszküneó) vala neki, mondván: Gazdám, légy türelemmel G3114 (makrothümeó) hozzám, és mindent megfizetek neked.
G4352 προσκυνέω (proszküneó) – leborul, lehajol, imád
G3114 μακροθυμέω (makrothümeó) 1) türelmes, béketűrő 2) tűrő, állhatatos, kitartó
Máté 18:27 Az gazda pedig megszánván G4697 (szplagkhnidzomai) azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé G863 (aphiémi) neki.
G4697 σπλαγχνίζομαι (szplagkhnidzomai) – megkönyörül, részvétet érez, megszán, megindul rajta
G863 ἀφίημι (aphiémi) 1) dob, hajít 2) elküld, elbocsát, szabadon enged 3) kiad (hangot), kibocsát (szellemét) 4) elenged (tartozást), felment (munka alól) 5) megszüntet 6) megbocsát 7) elhagy, távozik, magára hagy 8) otthagy, magára hagy; figyelmen kívül hagy, elhanyagol 9) hagy, enged
Máté 18:28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral G1220 (to dénarion, -u) vala neki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol.
G1220 τό δηνάριον, -ου (to dénarion, -u) – dénár, római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg
Julius Cézár idejében egy legionárius éves zsoldja 225 denarius volt, tehát egy talentumért több mint 26 évig kellett szolgálnia.
Ha a példázatot nem a Bibliában olvasnánk, akkor azt jelentené, hogy a szolgának elengedték óriási összegű tartozását, ám ő még ennek hatására sem volt képes, vagy éppen ezért nem tekintette semmisnek a neki aprópénzzel tartózó társa elmaradását. Mivel azonban ez a történet az Írásokban szerepel, így világos, hogy a valódi jelentése a sorok között rejlik.
Mindkét szolga tartozása a spirituális adósságra utal, aminek mértékegysége a bűn, vétek és a törvényszegés. A meg nem bocsájtó, vagy kegyelmet nem tanúsító szolga helyzete szinte megfontolásra sem lenne méltó a Király részéről, Ő azonban nem úgy gondolkodik, mint az átlag ember. Ő egyedül van tisztában azzal, hogy kegyelme mindenki számára sokkal hasznosabb, mint a tartozás kiegyenlítése.
1Tim 6:15 Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,
1Tim 6:16 Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.
1Tim 6:17 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Elohimben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra;
1Tim 6:18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,
1Tim 6:19 Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.
Az Atya ezt mutatja be és várja el mindenkitől, aki szeretne az Ő családjába tartozni, de minél nagyobb szivességet tesz nekünk, annál kevesebb lehetőségünk van hezitálásra, főleg pedig nemet mondani, vagy csalódást okozni Neki. Ahogyan tett az adós szolga, aki, bár elfogadta az Atya kegyelmét, amikor rá került a sor, hogy bizonyítsa a Királynak, hogy az jó döntést hozott, cserbenhagyta és kihasználta saját pozícióját, fölébe helyezvén magát szolgatársának.
Ha szeretnénk a Mennyeknek Országába kerülni, tisztában kell lennünk vele, hogy óriási szívességre van szükségünk, ahhoz, hogy nevünk egyáltalán felmerüljön ott. Igyekeznünk kell hát cselekedeteinkkel biztonyítani rátermettségünket, aminek egyik legjobb módja a tartozás elengedése, a kegyelem kinyilvánítása, nem pedig testvéreink és felebarátaink azokra való emlékeztetése. Észben tartván azt is, hogy az Atya szemében mi elképzelhető, hogy rosszabbak vagyunk, mint a mi adósunk.
Luk 6:41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Luk 6:42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.
Luk 6:43 Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
Máté 18:29 Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög G3870 (parakaleó) vala neki, mondván: Légy türelemmel G3114 (makrothümeó) hozzám, és mindent megfizetek neked.
G3870 παρακαλέω (parakaleó) 1) odahív, magához hív, meghív 2) felszólít, bátorít, buzdít 3) kér, könyörög; segítségül hív 4) megvigasztal
G3114 μακροθυμέω (makrothümeó) 1) türelmes, béketűrő 2) tűrő, állhatatos, kitartó
Pontosan ugyanaz történik, ami korábban csak éppen a szerepek leosztása változott. Nem is kellett hosszasan gondolkodnia a szolgának, hogy hol hallotta ezeket a szavakat, hiszen pontosan ugyanígy fogalmazott ő is, mikor saját és családja élete forgott kockán, lehetséges, hogy csupán néhány perccel korábban.
Mégsem tudta viszonozni azt, aminek ő is annyira örült, mikor a kegyelmes és igaz Gazda megsajnálta őt, hanem inkább az igazságtalanság útját választotta, mert ő maga is az volt. Nem akarta azt érezni, milyen örömet okozni, vagy megváltoztatni valaki életét, sőt ahogyan az ő esetében is történt, adni egy második esélyt valakinek.
Máté 18:30 De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
Róm 13:7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.
Ha Saul ezen sorait olvassuk, még akár mondhatnánk is, hogy a szolga végülis jogosan követelte kintlévőségét, még akkor is, ha neki nem kellett visszafizetnie saját adósságát, hiszen itt a felszólítás szerint ne tartozzunk senkinek semmivel. Gondolhatná: az két külön történet, semmi köze az én ügyemnek, a tiédhez.
Minél többet elmélkedünk azonban ezen a történeten, úgy egyre inkább tűnik az első szolga olyannak, aki a fent említett Saul figyelmeztetésben leírtakkal (amit Timóteushoz írt) mitsem törődve, nem az Örök Életre akart magának kincseket gyűjteni, hanem itt és amennyit csak lehet. Ezért is akarta még a filléreket is behajtani attól, akinek semmije nem volt. Mert fontosabb, volt az, amit lát, attól, amit érez. Saul egyébként így folytatja a Rómaiakhoz írt levél tizenharmadik fejezetét:
Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
Ha szerette volna felebarátját, akkor megfontolta volna adóssága elfelejtését. Ami még segíthet megérteni torz és kegyelem hiányos gondolkodását, az a két helyen olvasható passzus, amit nyilván Saul is idéz a most emlegetett Timóteushoz írt levélben.
Máté 6:20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Máté 6:21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Máté 6:22 A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
Máté 6:23 Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két gazdának. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Elohimnek és a Mammonnak.
https://www.youtube.com/watch?v=Egaj03IizYg Modern ábrázolás
Máté 18:31 Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.
Máté 18:32 Akkor előhívatván őt az ő ura, monda neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy könyörögtél G3870 (parakaleó) nekem:
G3870 παρακαλέω (parakaleó)
Máté 18:33 Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd G1653 (eleeó) a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem G1653 (eleeó) te rajtad?
G1653 ἐλεέω (eleeó) 1) szánalmat érez, sajnál, megkönyörül 2) passzív alak: irgalmasságot nyer, könyörületben részesül
Máté 18:34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok G930 (ho baszanisztész, -u) kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.
G930 ὁ βασανιστής, -οῦ (ho baszanisztész, -u) – kínzó, kínvallató, hóhér
könyörül tárgyatlan ige -t, -jön (választékos)
Általában részvétre, szánalomra indul, ilyen érzés ébred, támad benne vki, vmi iránt; megszán.
1. Könyörül vkin: szánalomból megbocsát, elengedi a büntetését vkinek. Térdre borult: – Irgalmazzanak! könyörüljenek rajtam! (Gárdonyi Géza)
2. Könyörül vkin: részvétből, szánalomból segítséget nyújt, vmilyen szolgálatot tesz vkinek.
(https://www.arcanum.com/hu/online)
(https://lexikon.katolikus.hu/I/irgalmasság.html)
irgalmasság (lat. Misericordia): 1. →Isten tulajdonságainak egyike (→Isten irgalmassága). – 2. erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is, amikor az →igazságosság és a →jog alapján az nem várható el.
Ez a rész a lényeg. Hiszen ez jelenti azt, hogy irgalmasságot minden esetben csak úgy tudunk cselekdeni, hogy az adott szituációban, nem a várt döntést hozzuk meg. Ha nem kegyelmesen cselekszünk sem kell megmagyarázni döntésünket, hiszen az volt a jogos és igazságos, a másik részéről megérdemelt.
A példázatban sem kéri senki, hogy töröljék a tartozást, arra nem is gondol egyik szolga sem. Irgalmasságot sok esetben saját kárára cselekszik az ember, ahogyan láthattuk a király és a cég tulajdonos esetét is a példázatban, illetve a videóban. Akkora összegekre már senki esetében nem lehet azt mondani, hogy azt meg sem érzi. Ha lehetne, akkor az nem lenne áldozat és főleg nem kegyelem, vagy irgalmasság.
Az ~ az erkölcsileg erősebb, nagyobb lehajlása a gyengébbhez, készség a megbocsátásra. Társerénye a →szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét. – 1. A Szentírásban az ~nak megfelelő ósz-i kifejezés az anyai szeretetre utal, mely a méhben hordozott élet védelmezésében, gyarapításában és az érte vállalt szenvedésben mutatkozik meg.
H7349 רַחוּם (raḥúm) 1) együttérző, könyörületes, irgalmas (ti. Isten)
2Móz 34:4 Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, amint Yahuah parancsolta neki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
2Móz 34:5 Yahuah pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá Yahuaht:
2Móz 34:6 És Yahuah elvonula őelőtte és kiálta: Yahuah, Yahuah, irgalmas és kegyelmes Elohim, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
Isten irgalmassága hasonló a gyermekét szerető szülőhöz, de túl is szárnyal minden emberi jóságot (Iz 49,15; Sir 18,13), és erősebb az ember Isten iránti hűtlenségénél.
Ézs 49:15 Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Az Atya kegyelmesebb, mint, amennyire mi hűtlenek, vagy bűnösök vagyunk. Ő sokkal jobb, mint amennyire mi vagyunk rosszak, vagyis nincs egyenes arányosságban az Ő irgalmassága a mi gyarlóságunkkal. Bár ez nyilvánvaló kell, hogy legyen, hiszen különben a föld már rég kipusztult volna, aligha nem az első négy ember után.
Az ÓSz úgy ismeri az ~ot, mint a próf-k által követelt emberi magatartást.
Hós 6:6 Mert szeretetet H2617 (ḥeseḏ) kívánok én és nem áldozatot: Elohimnek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
H2617 חֶסֶד (ḥeseḏ) I. alapjelentésből 1) szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság vki iránt 2) alacsonyabb sorsú ember felé tanúsított: kegy, kegyelem, felindulás vki iránt 3) Izrael felől Isten felé tanúsított: kegyesség, istenfélelem 4) bájos, kellemes megjelenés
2. Az ~ mint keresztény alapmagatartás. Az ~ a keresztény lét központja. A Szentírás gyakori figyelmeztetése az ~ra Isten ~ára hivatkozik. A ker. ember ~ának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete. A Jézussal találkozó ember megtapasztalja, hogy Isten elfogadja és szereti őt.
Ján 15:9 Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
Ján 15:10 Ha [a]z én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
A bűnösöknek, akik a törv. alapján semmit sem remélhetnek Istentől, Isten ~a az új élet alapja.
Luk 19:5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Yahusha, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.
Luk 19:6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Luk 19:7 És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
Luk 19:8 Zákeus pedig előállván, monda a Gazdának: Adonai, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Luk 19:9 Monda pedig neki Yahusha: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Luk 19:10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
Az isteni ~ meg nem érdemelt, egyedül a szereteten alapuló ajándéka, hogy ~ra késztet a felebarát iránt (Ef 2,4-9; 4,32; Kol 3,12). „Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36). A →nyolc boldogság szerint az irgalmasok fognak ~ra találni.
Máté 5:7 Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. (eleeó első megjelenése)
A tovább nem adott ~ kárára fordul annak, aki ezt elmulasztja (Mt 18,23-25). Az ~ ösztönzője és mércéje a szükség, amivel találkozik (Lk 10,25-37; Mt 25,31-46). Jézus több példabeszéde is az ~ról szól (→irgalmas szamaritánus, →tékozló fiú; a könyörtelen hitelező: Mt 18,21-34 stb.). – Az ~nak a →szolidaritás tetteiben kell megmutatkoznia (vö. Mt 25,35-38). Az ~ sajátos tette a szeretetből történő megbocsátás.
(https://lexikon.katolikus.hu/I/irgalmasság.html)
Ezért nem tudott az adós szolga megbocsájtani társának és szemet hunyni annak tartozása fölött. Nem volt meg benne a felebarátja iránti szeretet, ami képessé teszi az embert arra, hogy eltakarja szeme elől mások hibáját és csak azt engedi meglátni minden testvérében, ami őket értékessé teszi.
1Pét 4:8 Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
————————————————————————————————————————
Máté 18:35 Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből G2588 (hé kardia, -asz) meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket G3900 (to paraptóma, -atosz).
G2588 ἡ καρδία, -ας (hé kardia, -asz) – szív, a fizikai, lelki és a szellemi élet központja
G3900 τό παράπτωμα, -ατος (to paraptóma, -atosz) 1) hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás 2) törvényszegés, áthágás, vétek
Mindenkinek és mindenkiről szól ez a történet, hiszen nincs senki, aki nem adósa az Atyának. Csakis, aki nem követett el bűnt. És van-e olyan, aki ellen még soha senki nem vétkezett. A Miatyánkban éppen ezért szerepelnek a jól ismert sorok. Amikor Yahusha imádkozni tanította követőit, tömören összefoglalta a legfontosabb gondolatokat, melyeket az embernek érdemes újra és újra hangosan kimondani, Ab Yahuah előtt.
Luk 11:4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
A legtöbb ember által jól ismert ima nem tartalmaz túl sok információt, kifejezetten rövid, pontosan olyan, amilyennek egy imának a Mashiach szerint lenni kell. Csúnyán fogalmazva rövid és ütős.
A megbocsájtás mégis nagy részt kapott ezen rövid sorokban. Az oka pedig egyértelmű. Jó tett helyébe jót várj. Hogyan is várhatnék el olyat, amit én sem vagyok képes bemutatni?
Máté 6:14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok.
Máté 6:15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Pontosan azt fogjuk visszakapni, amit megérdemlünk, cselekedeteink fizettségeként.
Máté 7:11 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!
Máté 7:12 Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Erről szól az élet és így kellene élni, ahhoz, hogy teljesítsük az Atya elvárását. Hogy mit jelent teljes szívből tenni valamit, azt nehéz megfogalmazni. A fizikai, lelki és szellemi élet itt, ezen a helyen fonódik össze. A szívünkben.
A megbocsájtás vonatkozásában az őszinteség könnyen mérhető. Ha én azt mondom – “Jó felejtsük el, megbocsájtottam neked!” És valamikor, ugyanezzel az emberrel kialakul egy másik, az előzőtől teljesen eltérő ellentét közöttünk és nekem az az első gondolatom, hogy már megint ő….akkor tudhatom, hogy még van mit fejlődnöm a szívemből jövő, őszinte megbocsájtásban.
Sok mindennel lehet problémánk. És teljesen nyugodtan küzdhetünk egyes tulajdonságainkkal, berögződéseinkkel, szokásainkkal és vágyainkkal. Jó is, ha ezt tesszük és gyűlölhetjük is magunkban mindazt, ami megnehezíti Ab Yahuah irányába történő közeledésünket. Viszont éppen ezekért a dolgokért nem gondolhatjuk magunkat különbnek senkitől, mert ennyi hiányosságunk van. A közös fejlődésre érdemes koncentrálni. Akarni kell meghálálni mindazt, amit mi kaptunk, így megosztani saját örömünket az arra érdemesekkel és mindig igyekezni azt tenni, úgy kommunikálni, ami pozitív irányba mozdítja el mind az egyént, mind a közösséget.
Ef 4:29 Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
Ef 4:30 Ne okozzatok szomorúságot Elohim Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.
Ef 4:31 Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.
Ef 4:32 Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Elohim is megbocsátott nektek Machiachban.
