A mai alkalommal az irgalom, mint kihalófélben lévő erény lesz a fókuszban mintegy folytatva az előző példázatot. Hasonlóan az adós szolgához ezen történet is felszólít minket a kegyelmességre embertársaink iránt, nem megkér vagy lehetőséget nyújt, felszólít minket. Yahusha az örök élet elnyerésének feltételeként beszél erről a témáról. Mielőtt belevágnánk magába a parabolába, nézzük meg röviden kinek mondta el Mashiack ezen példázatot, mivel az előzmény ismerete épp oly fontos a teljes megértéshez, mint maga a történet.
Luk 10:25 És íme egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
Törvénytudó G3544 νομικός, ή, όν (nomikosz, é, on) 1) főnévként: írástudó, Mózes törvényének szakértője, jogtudósa 2) törvénnyel kapcsolatos (Tit 3:9)
Kísértetvén G1598 ἐκπειράζω (ekpeiradzó) (alaposan) próbára tesz, megkísért
Maga a történet tehát, egyfajta számonkérésbők, próbatételből ered. A kérdés pedig az örök életre való eljutás módjára irányul. (Érdekes, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy valamit tenni kell az üdvösségért, és nem elegendő csupán a hit) Yahusha soha nem volt rest megfelelni ezen kihívásoknak és megsemmisítő válaszaival lépten nyomon elhallgattatta kísértőit, kiknek támadásai mind untalan kudarcba fulladtak.
Luk 10:26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
Ez egy mesteri példa arra, hogyan kell irányítani egy-egy beszélgetést, amikor a felek nem feltétlenül értenek egyet mindenben. Mit cselekedjem, hogy örök életet nyerjek kérdés túlságosan tág és nem tükrözi pontosan a kérdező valódi szándékát, elképzelését. Ezért érdemes szűkíteni a kört és előbb meghallgatni beszélgető partnerünk véleményét egy-egy témában, illetve bölcs dolog megkeresni a közös pontot, amiből kiindulva hasznosabb beszélgetést tudunk prezentálni a hallgatóság számára. Kiderülhet továbbá mi az, ami a legjobban érdekli partnerünket, aki így sokkal fogékonyabb lesz az adott beszélgetésre, továbbá hosszabb ideig fenntarthatjuk érdeklődését is
Luk 10:27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd Yahuaht, a te Elohimed teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
Luk 10:28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
Ebben tehát mindketten egyetértettek. Ez volt a közös pont.
Luk 10:29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Yahushanak: De ki az én felebarátom?
Igazolni G1344 δικαιόω (dikaioó) 1) igazzá tesz, megigazít 2) igazzá válik, megigazul 3) igaznak, ártatlannak, törvényesnek nyilvánít, bírósági tárgyaláson felment 4) igazol, igazat ad
Mit jelent, hogy igazolni akarta magát? Ennek megértéséhez még visszább kell mennünk a fejezetben.
Luk 10:21 Azon órában örvendeze Yahusha lelkében, és monda: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
Majd ezekután a tanítványaihoz fordult és ezt mondta:
Luk 10:23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.
Luk 10:24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
Egyszóval arról beszélt, hogy nem kell írástudónak, vagy prófétának, királynak lenni ahhoz, hogy megismerjük az igazságot, és Elohim fiai lehessünk. Elég, ha úgy fogadjuk a tanítást, mint egy alázatos kisgyermek. Erre lépet oda az írástudó, hogy csellel megfogja Őt, be akarta bizonyítani a pogányokra nem vonatkoznak Elohim ígéretei az üdvösségről, mivel nem tartoznak Izraelhez, nem is érthetik meg Yahuah útját, így nem lehetnek a testvérink se, akiket szeretnünk kell.
Yahushát lépten nyomon támadták, hogy a bűnösöknek hirdeti az igét, ezen alkalom is csak egy volt ezek közül. A törvénytudók meg voltak győződve arról, hogy ők magasabb rendűek, és csak ők üdvözülhetnek. Erre Meséli el Yahusha példázatát.
Luk 10:30 Yahusha pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Rablók G3027 ὁ λῃστής, –οῦ (ho lésztész, -u) rabló, útonálló, betörő
Ennek esett áldozatul egy ember, akiről szándékosan nem mond semmi pontosabbat Yahusha jelezvén, hogy ezen áldozat bárki lehet, függetlenül attól, miben hisz, vagy milyen ember.
Luk 10:31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.
Pap G2409 ὁ ἱερεύς, –έως (ho hiereusz, –eósz) pap
Elkerülé G492 ἀντιπαρέρχομαι (antiparerkhomai) elmegy mellette, kikerüli
Azokra a papokra gondolt, akik Yahuah előtt szolgáltak a templomban.
Luk 10:32 Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
A léviták különleges törzs volt, hiszen őket választotta ki az Atya, hogy szolgáljanak mindenkor az ő színe előtt, ezért is említi meg őket. Ezen két csoport voltak, akik a legközelebbi kapcsolatban álltak AbYahuahval, hiszen ők képviselték Elohimet a földön. Így életmódjukkal és cselekedeteikkel, azaz bölcsességükkel be kellet volna mutatniuk mindazt, amit az Atya elvárna mindenkitől ilyen élethelyzetben, ami természetesen nem az, hogy kikerülik az áldozatot.
Nem arról van szó, hogy azok az emberek kevésbé hittek, vagy éppen gonoszok voltak, sokkal inkább arra enged következtetni ezen történet, hogy nem igazán tudtak mit kezdeni egy ilyen speciális élethelyzettel, mint ez. Főleg azért, mert már eleve igaznak hitték magukat, akiknek nincs szüksége jócselekedetekre az üdvösséghez. Valaki, akit nem ismerek, aki lehet, hogy gonosz vagy megérdemelte, ami történt vele öntudatlanuk fekszik az úton, vajon mit kellene tennem? Ezt:
Luk 10:33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
Samaritánus G4541 Σαμαρίτης (Szamaritész) Szamareia (Károlinál: Samária) lakója, Szamareiából származó (Károlinál: samaritánus)
A történetben ők a kívülállók, az elszakadtak, akik eltévedve bolyonganak a világban, a pogányok, akik nem is feltétlenül ismerik Yahuah törvényeit, mégis ő volt az egyetlen, aki megkönyörült a bajba jutott emberen.
Könyörületességre G4697 σπλαγχνίζομαι (szplagkhnidzomai) megkönyörül, részvétet érez, megszán, megsajnál, megindul rajta
Ez az a dolog, ami az első kettőről nem mondható el. A könyörületesség nem csupán egy érzés. Párosulhat érzéssel, de az igazi könyörülő nem feltétlen azért cselekszik így, mert egy megmagyarázhatatlan inger vezeti, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs. A pap és a lévita is megsajnálhatta, mégse tett semmit.
Felmérem az adott élethelyzetet, meglátom benne, hogy akár én is fekhetnék eszméletlenül az út szélén, vagy bármely szerettem, esetleg együtt érzek az áldozattal, annak helyzetével, vagy emlékszem arra milyen könyörületes volt velem az Atya egész életem folyamán főleg, amikor megbocsájtotta minden vétkemet, majd mindezek összessége, vagy egyes elemei olyan döntésekre vezetnek a józan ítélőképességem által, hogy segítsek azon illetőn, akinek szüksége van arra. Az irgalom végső soron egy döntés. A lévitának, vagy a papnak nem is kellett volna sokat töprengenie azon mi lett volna a helyes cselekedet.
5Móz 22:4 Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre az úton eldűlve fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel [azokat].
Egy másik hasonló példa:
2Móz 22:26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt neki:
2Móz 22:27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
Irgalmas H2587
Nem azt mondja, azért kegyelmezz meg, mert az jó érzés, nem indulatokról van szó, hiszen a helyes tett nem feltétlenül párosul jó érzéssel, az majd kialakul, ha kialakul. Azt mondja légy irgalmas, mert én is az vagyok!
Péld 3:28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [amit kér].
Magyarán ne tartsd vissza jótéteményed, amely módodban áll még egy napra se! A papoknak, a lévitáknak, sőt mindenkinek, aki ismeri a Toráht, értenie kellene a koncepciót, amire az irgalmasság épül. Vissza a példabeszédhez!
Luk 10:34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
Luk 10:35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda neki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom neked.
Megtett mindent, ami módjában állt, maradéktalanul. Sőt azt is mondta, ha majd visszajövök megtérítem minden extra költséget, ami miatta keletkezik.
Luk 10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók [kezébe] esett?
Egy példabeszédben elmagyarázta Yahusha a felbaráti kérdést úgy, hogy szinte bármely élethelyzetben felismerhessük, kik a mi felebarátaink. Ráadásul olyan kérdéssel zárta le a történetet, amelyre mindenki, legyen bármilyen ravasz is, csupán egy megfelelő választ tud adni.
Luk 10:37 Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért neki Yahusha: Eredj el, és te [is] akképpen cselekedjél.
A példázat fő üzenete, ahogyan az adós szolgáé is az, hogy a kegyelem és irgalom gyakorlása kötelező mindenki számára, aki ezen utat járni szeretné olyannyira, hogy erről biztosan fel is ismerhetjük azon embercsoportot, akik a valódi testvéreink ezen az úton.
A világ szétesik, mint ahogyan azt látjuk is szemünk előtt a végidőkhöz közeledve az irgalmasság nélkül, hiszen a gonoszság következményeit nem lehet enyhíteni. Amikor nehéz helyzetbe kerülök, az végsősoron a sok rossz döntésem következménye, melyeket gonosz szívem hajlamai miatt hoztam. Amikor mindezek összecsapnak a fejem felett szinte biztos, hogy szükségem lesz a környezetem jóindulatára. Ki mint vet úgy arat, szóval ha én irgalmasságot gyakorlok, számíthatok majd arra, amikor nekem lesz szükségem rá. A bölcs ember tehát kegyelmes, irgalmas és hosszantűrő.
Péld 19:21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak Yahuah tanácsa áll meg.
Péld 19:22 Amit leginkább kell embernek kívánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
Irgalmasság H2617
Kívánni H8378
A kegyelem egy fontos eszköz a kezünkben AbYahuah terveinek kivitelezéséhez. Azt szeretné, ha mindenki megtérne. Ő meg akar mindenkinek bocsájtani, adni szeretne mindenkinek egy tiszta lapot. Nem lehet az embereknek irgalmasság nélkül segítséget nyújtani az üdvösségre jutáshoz. Képtelenség. Szinte mindenkinek szüksége van megerősítésre olyanokra, aki szereti, megérti, nem csupán szavakkal vagy érzelmekkel, hanem valódi tettekkel. Nézzük meg bármelyik levél nyitó és vagy zárószövegét és figyeljük meg milyen fontosak ezen erények gyakorlása.
Júd 1:2 Irgalmasság, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.
Irgalmasság G1656 τό ἔλεος, –ους (to eleosz, –usz) 1) könyörület, irgalom, szánalom 2) irgalmasság
Békesség G1515 ἡ εἰρήνη, –ης (hé eiréné, -ész) 1) béke, békesség, háborítatlanság, nyugalom 2) jókívánság, üdvözlés 3) jó állapot, épség, egészség 4) hogylét (érdeklődik vki hogyléte felől)
Szeretet G26 ἡ ἀγάπη, –ης (hé agapé, -ész) 1) szeretet 2) szeretetvendégség 3) ὁ θεὸς ἀγάπη ἐστίν (1Jn 4:8), az Isten szeretet.
2Ján 1:3 Kegyelem (kharisz), irgalom (eleosz), békesség (eiréné) legyen veletek az Atya Elohimtől, és az Gazda Yahusha Mashiacktól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
Kegyelem G5485 ἡ χάρις, –ιτος (hé kharisz, –itosz) 1) kegyelem, kedvezés, kedvesség 2) szívesség, jóindulat, jóakarat 3) köszönet, jutalom, viszonzás 4) hála, elismerés 5) öröm
1Pét 3:8 Végezetre mindnyájan [legyetek] egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
Rokonérzelműek G4835 συμπαθής, ές (szümpathész, esz) 1) együtt érző, empatikus, megértő 2) részvétet érző
Atyafiszeretők G5361 φιλάδελφος, ον (philadelphosz, on) 1) testvéreket kedvelő 2) testvérként szerető
Irgalmasak G2155 εὔσπλαγχνος, ον (euszplagkhnosz, on) irgalmas, együttérző, könyörületes, megindulni képes
Kegyesek G5391 φιλόφρων, ον (philophrón, on) jóindulatú, baráti, szíves
Végtelen rokon értelmű szó, melyek jelentésükben gyakran csak hajszállal térnek el. Minek kívángatja ezt az összes levél írója? Miért nem boldogságot vagy hosszú életet kívánnak? Vagy sok gyereket? Az ember legbensőbb lelki vágya adni és kapni ezen dolgokat: „Irgalmasság, békesség, jóindulat, megértés, jóakarat, könyörület, kedvezés”, ami végső soron az igazi atyafiúi szeretet, melynek keresését AbYahuah táplálja kiirthatatlanul bennünk, ami mintegy ősi program fut ez elménkben. Azt szeretnénk, hogy valaki megértsen minket és elfogadjon, ezért kell a megfelelő közösség fejlődésünkhöz, ha lehet a nap 24 órájában.
Péld 3:3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
Péld 3:4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Elohimnek és embernek szemei előtt.
Amennyiben szeretnénk mindezt kapni a többiektől, kénytelenek vagyunk mi is elváltozni, kegyesebbnek, jóindulatúbbnak, együttérzőbbnek kell lennünk. A közösségtől mindig azt kapjuk vissza, amilyenek vagyunk, ami gyakran fájó és rosszul esik és mint ilyen, katalizátor lehet életünkben a megfelelő irányba való fejlődésünkhöz, amennyiben felismerjük annak nagyszerű lehetőségét.
De az ember gonosz természete miatt inkább szeretne csak kapni. Ilyen az irgalmasság is. Elvárjuk mindenkitől azt, sőt felháborodunk rajta, ha nem kapjuk meg, azonban mi sokszor a kisujjunkat se vagyunk hajlandóak megmozdítani mások megsegítésére. Sőt!
https://www.youtube.com/watch?v=LjufgOcZLZs
Az emberséget napi szinten felcseréljük, vagy elnyomjuk testi vágyaink kiélésére. Mondhatnánk azt, hogy a legtöbb ember primitív ingerei kielégítésén fáradozik, minél több pénz bármi áron, több hatalom vagy szórakozás… Ez pontosan ellentéte a bölcs és megfontolt életvezetésnek.
Jak 3:17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal (Eleosz) és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
Kollektívan elfordult majdnem mindenki ezen erényektől. A fejlet társadalmakban legalább is. Az egyik legmegdöbbentőbb dolog, melyet oly gyakran hallhatunk, főleg ateistáktól, hogy isten kegyetlen lenne, ha létezne, hiszen oly sok szenvedést enged meg, gyerekek éhezését vagy halálát, betegségeket, háborúkat. Nyilvánvaló tény, hogy mindezeket az emberiség idézi elő.
Az olcsó ázsiai termékeket rabszolga körülmények között készítik alulfizetett emberek, a lítium akkumulátorhoz több száz tonna földet robbantanak szét, a föld kétharmada éhezik úgy, hogy egy átlagos német család annyi élelmiszert fogyaszt, aminek jórésze a kukában landol, ami egy afrikai óvodának elég lenne. Mindeközben senki még csak a kis ujját se hajlandó megmozdítani azért, hogy ezek a dolgok megváltozzanak. Mindenért mi vagyunk a felelősek.
1Móz 2:15 És vevé Yahuah Elohim az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
Majd később az özönvíznél így szólt az Atya:
1Móz 9:2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
A legtöbben képtelenek, vagy nem is akarják megérteni, hogy mi a Földet megkaptuk ajándékba. Ezzel jár minden felelősség és következmény viselése is. Ez hasonlatos ahhoz, mint amikor kapok ajándékba egy autót, amit gyorshajtással totálkárosra török, majd visszamegyek ahhoz, akitől kaptam és azt mondom neki milyen gonosz, hogy odaadta az autót és miatta eltört kezem lában.
Sokan azt se értik meg, hogy miért nem teremtett Elohim minket olyannak, aki magától a jót választja, irgalmas vagy kegyes. Pedig mennyivel nagyszerűbb lenne az élet. Erre nagyon egyszerű a válasz, bármely automatizálás a választás folyamatában azonnal kizárná a szabad akarat meglétét. Vagy van szabad akarat vagy nincs. Nem lehet kocka alakú gömböt alkotni. Mi azt választottuk, hogy kegyetlen módon irtjuk egymást, a növényeket és állatokat, majd azt mondjuk milyen gonosz isten, hogy hagyja mindezt megtörténni. Valójában azonban senki se ártatlan. Mindenki részt vesz a világ szenvedésének kialakításában és fenntartásában kollektívan, tudatosan, vagy tudatlanságból.
Ézs 57:4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-e a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?
A sok kegyetlenség, ami a világban zajlik, mind tükrözi az emberiség szívének belsőjében munkálkodó gonoszságot, amely atyáról fiúra száll.
Mondhatom gyermekemnek, hogy milyen fontos a kegyelem és irgalom, amikor üvöltözök a pénztárossal a Tescoban, ha elront valamit. Vagy vedelem a sört és ittasan mondom a nagy okosságokat. Még ha agyoniskolázom se lesz másmilyen ember, mint amilyen én vagyok valójában. A gyermek ugyanis egy leutánzó szerkezet. Előbb nekem kell megváltoznom, majd megértenem, mi az a bibliai jó szerinti szigorú tanítás, fegyelmezés, melynek hiányában se kegyelmességet, se alázatot nem lehet megtanítani. A generációs átkokat is mi hozzuk létre és mi tartjuk fenn, mivel kegyetlen emberek nevelnek fel még kegyetlenebb gyermekeket.
Ef 2:4 De Elohim, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket,
Ef 2:5 noha bűneink miatt halottak voltunk, Mashiackkal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek
Ef 2:6 vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Yahusha HaMashiackban,
Ef 2:7 hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Mashiack Yahushaban.
Ef 2:8 Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Elohim ajándéka:
