SABUOT / SZÖVETSÉGEK
2Krón 8:12 Akkor égőáldozatokat áldozék Salamon Yahuahnak Yahuah oltárán, amelyet rakatott vala a tornác előtt;
2Krón 8:13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolata szerint, szombatnapokon, a hónapok első napjain, és évenként a főünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.
(SABUOT / PÜNKÖSD / PENTECOST / HETEK ÜNNEPE)
5Móz 16:9 Számlálj [azután] magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.
5Móz 16:10 És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened.
5Móz 16:11 És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét.
5Móz 16:12 És emlékezzél meg róla, hogy te [is] szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.
5Móz 16:16 Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!
A pünkösd a hét bibliai ünnep egyike, melyeket Isten rendelt el Izrael népének. A tavaszi ünnepeket megkoronázó esemény, ami dátumát tekintve is szorosan összetartozik a páskával, hiszen a pünkösd megünneplésének időpontját Mózes törvénye az attól számított héthetes időszak elteltével, az ötvenedik napban jelöli meg. Kiszámolásáról hetek ünnepének nevezik, ami legismertebb héber nevén a sávuót.
Pészah mindig az első héber hónapban van, niszán 14–15. napján, pünkösd pedig a harmadik hónap, sziván 6. napjára esik. A pünkösd szavunk a görög pentékonta, az ötven szóval áll összefüggésben, mivel a sávuót görög neve pentékoszté, azaz ötvenedik (Csel 2:1). Több más elnevezése is van, ami kifejezi az ünnep régi és újabb keletű tartalmát. Mózes törvénye zsengék napja, héberül jóm habikkurim néven is említi. Az aceret, azaz záróünnep nevet is viseli, mivel a négy tavaszi ünnep közül az utolsó.
Az ünnep tórabeli rendtartása összekapcsolódik az Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak adott ígérettel, hiszen megtartásához Kánaán földjét először birtokba kellett venni.
5Móz 8:7–8 Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; [bő]vizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földjére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő-, füge- és gránátalmatermő földre, faolaj- (olíva ) és méztermő földre.
Az Ígéret földjén lesz vetés és aratás, a bevetett föld esőt kap, és a föld új termését a szövetség fiai meg tudják köszönni Yahuahnak, Izrael Elohimének.
A bibliai időkben a pünkösd elsősorban aratóünnep volt. A föld minden gyümölcsére úgy kellett nézni mint ami Isten jóságának adománya, ezért felhasználását a zsenge ajándékának megadása nélkül úgy tekintették, mintha megrabolták volna Elohimet. Ezért minden évben hoztak az emberek egy kosárra valót a papnak, hogy tiszteletet adjanak a Mindenható Istennek és imádkozzanak Őelőtte. Egyúttal bizonyságot tettek arról, hogy őseik jövevények voltak, de Isten volt az, aki kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgasorsból és új hazát adott nekik, és bevezette őket a tejjel és mézzel folyó földre, ahol megáldotta őket földbirtokkal és jó terméssel. (5Móz 26:1–10) A termés meglóbálásával kifejezték a hálát az Ígéret földjének tulajdonosa iránt. Így volt az elvetett gabonával is.
Az első zsengétől pünkösdig: számlálj magadnak hét hetet
Izrael földjének mezőgazdasági naptárában az először beérő kenyérgabona az árpa. Ahogy március-április táján a téli esők kezdenek elmaradozni, learatják a lent, majd egyre melegszik az időjárás, az árpa is megérik az aratásra. Az első kéve bemutatásáig viszont senki nem állt neki aratni, mert Isten parancsára egyáltalán nem fogyasztottak a termésből, sem pörkölt gabonaszemek, sem kenyér formájában. (Az ünnep lezárja az árpaaratást és megkezdi a búzaaratást).
(3Móz 23:14) [Új] kenyeret pedig, és pergelt búzaszemeket, és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, amíg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatát. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.” (3Móz 23:14)
A kivonulás emlékére megtartott páskavacsora, az első tavaszi ünnep másnapján megkezdődött a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit az első zsengék ünnepe követett. Egyfajta emlékezetes történelmi határnap is volt, mivel a Kánaánba bevonuló nép Józsué vezetésével először akkor evett a föld terméséből, amikor a páskát megülték és kovásztalan kenyereket készítettek belőle.
Józs 5:10–12 És Gilgálban táborozának Izrael fiai, és megkészíték a páskát a hónapnak tizennegyedik napján este, Jerikónak mezején. És evének a föld terméséből a páskának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ugyanezen a napon. És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájuk az Izrael fiainak, hanem Kánaán földjé-nek gyümölcséből evének abban az esztendőben.
Most azért íme elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, amelyet nekem adtál
(5Móz 26:10)
Ezután a pusztai vándorlásra jellemző mannaszedés korszaka lezárult. A felhőoszlop és a tűzoszlop helyett Józsuénak az Úr seregének fejedelme jelent meg kivont karddal a kezében, mint aki kész elfoglalni Izrael élén Kánaánt (Józs 5:13–15).
Az első termés felajánlásával és elfogyasztásával kezdődhetett meg az árpaföldek learatása. Az első zsenge napjától számított hét teljes hét telt el a pünkösdig, aminek egyik neve ezért hetek ünnepe, héberül sávuót.
„Számlálj [azután] magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.” (5Móz 16:9)
A kéve vagy az annak megfelelő mérce héber nevéről, az ómerről elnevezve ezt az időszakot ómerszámlálásnak is hívják. Az ómerszámlálás ideje alatt, ami áprilistól júniusig tartott, a zöld búzakalászok sárgává értek.
Az ötvenedik nap: az első búzatermés napja
Az ötvenedik napon ismét egy zsengeáldozatra került sor. Ekkor a búzaaratás volt már időszerű. A szárba szökkent vetésből először beérett búzakalászokat kellett bemutatni Istennek a mózesi Szent Sátorban, majd később a jeruzsálemi Templomban. Az első termés héber nevéből (bikkurim) származik az aratóünnep másik neve, a zsengék napja elnevezés (jóm habikkurim). Mózes törvénye a munka zsengéje ünnepének nevezi.
4Móz 28:26–31 A zsengék napján is, amikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen nektek; semmi robota munkát ne végezzetek. Hanem vigyetek kedves illatul egészen égő ládozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendős bárányt hetet. És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized [efa] lisztlángot egy tulok mellé, kéttizedet egy kos mellé. Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint. Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek. A szüntelen való egészen égő áldozaton és annak ételáldozatán kívül készítsétek [ezeket]: épek legyenek, azoknak italáldozatjukkal egyben.
Az árpa első zsengéjének bemutatásához hasonlóan vitték be a Szentélybe a búza első termését. A papok a beérett kalászokból egy kévényit learattak, és a kicsépelt kalászokból egy vékányi búzát megpörköltek, megrostáltak és a tizedét az oltár tüzére vetették, a többit meglengették Isten színe előtt, hogy kedvesen fogadja az aratót és az aratást. A bemutatott mennyiség héber neve ómer, ami nemcsak kévét jelent, hanem a szemes termények mérésére szolgáló mértékegység is volt. Az ómernyi árpa mintegy két és fél liter lehetett. A megmaradt mennyiséget a jeruzsálemi Szentély lévitáinak és papjainak bocsátották rendelkezésére. A pünkösd így lett Izraelben az új termés napja, és az új búzakenyér ünnepe. Az új termésből őrölt lisztből először olívaolajjal kevert ételáldozatot vittek az Úr elé.
Felvonulás Jeruzsálembe. A pünkösd egyike a három nagy ünnepnek
(3Móz 23:15–16) Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
Volt egy nagy különbség az első zsengék és a sávuót ünnepe között. Az ünnepen kovászos kenyereket is be kellett mutatni.
Az új búzát nagyon finomra őrölték, a kéttized efa (körülbelül négy és fél liter) finomlisztből két kenyeret sütöttek, de most nem kovásztalan kenyeret, mint húsvétkor, hanem kivételesen kovászosat. Sem méz, sem kovász (haméc) nem kerülhetett az oltárra a Törvény rendelése szerint. Pünkösdkor viszont kivételesen kovásszal sütött, megkelesztett kenyereket kellett Isten oltára előtt meglengetni.
3Móz 23:17 A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; kéttized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovásszal sütve, zsengékül az Úrnak.
A kenyérrel együtt égőáldozatot is bemutattak: hét ép egyéves bárányt, egy bikaborjút és két kost áldoztak tűzáldozatul, egy bakkecske képviselte a bűnért való áldozatot, valamint két egyéves bárány bemutatása fejezte ki a hálaáldozatot, a szokásos étel- és italáldozattal együtt. A kenyerek bemutatása a Szentélyben úgy történt, hogy a pap meglóbálta az oltár előtt a két báránnyal együtt, előre és hátra, majd föl és le. Amiket az oltár előtt meglengetett, az Úrnak szentelt dolgok lettek a pap számára. Az egész ünneplő közösség egybegyűlt. Semmilyen szolgai munkát nem szabadott végezni (3Móz 23:18–21).
Az ünnepléshez hozzátartozott, hogy ifjak, vének, léviták, szolgák és szabadok, özvegyek, árvák és jövevények társadalmi helyzetüktől függetlenül, egyenlőképpen együtt örvendeztek az Úr előtt.
5Móz 16: 10–12 És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened. És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik teközötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasz-tott az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze az ő nevét. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.
A Hetek ünnepe emlékeztető volt az egyiptomi elnyomásra, amikor nem szentelhettek Istennek ünnepet. Nem rendelkeztek azzal a szabadsággal, hogy saját tulajdonuk legyen. A szabadságért való hálájukat azzal tudták legjobban kifejezni, hogy az előírt áldozatokon felül, szabad akaratból önkéntes adományokat is adtak az Úr által kijelölt szent helyen, áldásukhoz mérten.
Egyiptomban még az idejükkel sem ők maguk rendelkeztek, hanem az elnyomóik. A rabszolgának minden napja egyforma. Csak szabad nép tud ünnepelni, és csak szabad ember tudja megbecsülni az idő adta lehetőséget. A „számláljatok magatoknak ötven napot” parancs kifejezi, hogy minden napnak külön értelme és jelentősége van. Ha nincs húsvét, nincs pünkösd sem, ha nincs szabadság, akkor nincs egy ember, aki várakozik és számolja a napokat. Ha nem számolnánk a napokat, akkor nem volna lehetséges a megtartása.
Most pedig vizsgáljuk meg milyen bibliai események köthetőek a hetek ünnepéhez és miként hozható ez összefüggésbe Yahusha Ha’Massiach-al.
Jubilleumok könyve
6 1. És a harmadik hónap újholdján kiment a bárkából, és oltárt épített azon a hegyen.
2. És jóvátétel(i áldozato)t készített a földért, és fogott egy gidát és jóvátételt készített annak vérével a föld minden bűnéért; mert minden, ami csak volt azon, el lett pusztítva, kivéve azokat, akik a bárkában voltak Noéval.
3. És a kövért az oltárra helyezte, és fogott egy ökröt, egy kecskét, egy bárányt, gidákat, sót, egy vadgerlét, egy fiatal galambot, és égő-áldozatot készített az oltáron, és áldozatot öntött rá olajjal keverve, és borral meglocsolt és tömjénnel behintett mindent, és jó illat szállt fel, elfogadható az Úr előtt.
4. És az Úr megérezte a jó illatot, és szövetséget kötött ővele,
14. És e törvény napjainak nincsen vége, mivel örökkévaló. Tartsák meg nemzedékeiken keresztül, hogy az oltár előtt folyamatosan könyörögve vérrel (vér által) járjanak közben a te nevedben; minden nap, reggel és este keressenek megbocsátást örökké az Úr előtt a te nevedben, hogy megtartsák és ki ne irtassanak.
15. Továbbá adott Noénak és fiainak egy jelet, hogy nem lesz újra vízözön a földön.
16. Örökkévaló szövetség jeleként ívét a felhőbe helyezte, hogy nem árasztja el újra a földet és nem pusztítja el, amíg tartanak a föld napjai.
17. Ez okból kifolyólag elrendeltetett és felíratott a mennyei táblákon, hogy meg kell ünnepelniük a hetek ünnepét ebben a hónapban évente, hogy megújítsák a szövetséget.
18. És ez az egész ünnep meg volt tartva a mennyben a teremtés napjaitól Noé napjáig, huszonhat jubileum és öt (év)hét idejéig: Noé és fiai megtartották hét jubileumon és egy évhéten keresztül, míg Noé meg nem halt, és Noé halálának napjától a fiai beszüntették (az ünneplést) egészen Ábrahám idejéig, és vért ettek.
19. De Ábrahám megtartotta azt, Izsák, Jákób és a fiaik is megtartották egészen napjaidig, és napjaidban Izrael fiai elfelejtették, amíg te meg nem tartottad újra ezen hegyen.
20. És parancsold meg Izrael fiainak, hogy tartsák meg ezt az ünnepet minden nemzedékeikben, parancsolatként legyen ez nekik: Tartsák meg az ünnepet az év egy bizonyos napján, ebben a hónapban.
21. Mert ez a hetek ünnepe, és az első zsengék ünnepe egyben: ez az ünnep kétjelentésű és páros természetű: annak megfelelően ünnepeld, ami meg van írva és kőbe vésve felőle!
22. Mert az első törvény könyvében leírtam, abban, amelyiket neked írtam, hogy saját évszakában kell megünnepelnetek azt, az év egy napján, és elmagyaráztam neked az áldozatait, hogy Izrael fiainak emlékeznie és ünnepelnie kell összes nemzedékein át, ebben a hónapban, egy napon minden évben. (3Mózes 23:15-)
… meg kell ünnepelniük a hetek ünnepét ebben a hónapban évente, hogy megújítsák a szövetséget.
… És ez az egész ünnep meg volt tartva a mennyben a teremtés napjaitól
Ez a két kijelentés kulcsfontosságú ahhoz, hogy később megérthessük miről szól a Savuot vagy Pünkösd igazából. A hetek ünnepe nem csak egy emlékeztető ünnep, ha nem annál sokkal több. A Noéval kötött szövetség, amelynek pecsétje a szivárvány nem az egyetlen szövetség, ami ezen a napon köttetett. Persze a szövetség feltételei soha sem változtak (mivel nem tudnak megváltozni) még is időről időre szükség van arra, hogy Yahuah meg újítsa népével az örök szövetséget, akik időről időre elfelejtik azt, ezért hát emlékeztetni kell őket. (19…és napjaidban Izrael fiai elfelejtették, amíg te meg nem tartottad újra ezen hegyen.) (2Mózes 19)
1Móz 9:12 És monda az Isten: Ez a jele
a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
élő: חַי (ḥaj)
1) élő, eleven, élénk, zsenge
állat:
נֶפֶשׁ (nep̄eš)
1) lélek, lélegzet, lehelet
2) (az ember belsejének) élő része, élőlény
Néhány száz évvel később a Sínai hegynél ….
5Móz 29:10
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek,
5Móz 29:11 A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izraelnek minden férfia;
5Móz 29:14 És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
5Móz 29:15 Hanem azzal, aki itt van velünk, [és] itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki nincsen e mai napon itt velünk.
(A Sínai szövetség és az Apostolok cselekedetei 2. fejezetében olvasható pünkösdi történések összefüggéseiről a következő részben kívánok szót ejteni.)
Amivel most érintőleges foglalkozni fogunk és egyben ez bevezetője is lesz a következő résznek
az a Savuot napján megkötött / megújított szövetség / szövetségek és azok feltételeinek kinyilatkoztatása és mikéntje. Ki vagy kik beszéltek Mózessel a hegyen és stb…
A Biblia öt helyen ír az angyalok szerepéről a sínai-hegyi törvényadásban. Az első ilyen szöveg a 120 éves Mózes utolsó beszéde, Mózes 5. könyvének utolsó előtti részének elején – ekkor áldotta meg Izrael népét – ahol elmondja, hogy 38 évvel azelőtt angyalokat látott a Sínai-hegyen:
5Móz 33:2 Monda ugyanis: Yahuah a Sinai [hegyről] jött, és Szeirből támadt fel nekik; Párán
hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra.
Az Ószövetségben Dávid írt egy másik, az angyalokra vonatkozó részt a törvényadással kapcsolatban.
Zsolt. 68:18 Az Elohim szekere húszezer, ezer meg ezer; Yahuah közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
A zsoltárok angyalok húszezreiről, százezreiről beszél ‒ Mózes tízezerről szól a V. Mózes 33:2-ben ‒, akik mint egy hadsereg („szekerek”) jönnek. Mózeshez hasonlóan Dávid is az angyalok lenyűgöző, félelmetes megjelenését hangsúlyozza a szent heggyel kapcsolatban.
Az első Újszövetségbeli feljegyzés a sínai-hegyen megjelent angyalokról Istvántól származik. A Szanhedrin előtti védekezése során azt állította, hogy a zsidók „a törvényt angyalok rendelésére vették, és nem tartották meg.
Apcs7:53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
Ebből megérthetjük, hogy az angyalok nemcsak ott voltak a Sínai-hegyen, de fontos szerepet is játszottak Elohim és Mózes között a törvény közlésében.
Saul szintén beszél az angyalokról a Sínai-hegyen:
Gal 3:19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
A „rendeltetett” szó a görögben ugyanabból a szótőből származik, mint az ApCsel 7:53-ban álló „rendelésére vették”. Ennek a jelentése: intézkedni, parancsolni, kijelölni.
Zsid 2:2 Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,
azt olvashatjuk, hogy a törvény az angyalok jelenlétében nemcsak adatott nemcsak a szolgáló angyalokon keresztül jutott el Mózeshez, de a törvényt angyalok mondták el Mózesnek:
…Mert az angyaloktól hirdetett beszéd …
Miről beszéltek itt az angyalok? Csak a Tízparancsolatot, vagy a teljes törvényt kapta meg Mózes (II. Mózes 19:1 ‒IV. Mózes 10:10) a Sínai-hegyen? A válasz az utóbbi: a teljes törvényt. Egyrészt nem csak a Tízparancsolatot vette át Mózes a Sínai-hegyen (V. Móz. 33:2, Zsolt. 68:18). Másrészt István a szanhedrin hitetlenségének elítélésekor azt mondta, Izrael nemcsak a Tízparancsolatot, de a teljes törvényt megszegte. Harmadrészt pedig párhuzamot vonhatunk az ószövetségi törvény (nem csak a Tízparancsolat) és Ha’Massich megújított szövetsége, evangéliuma között (Gal. 3:19, Zsid. 2:2).
(Ezen párhuzamok a következő részben)
Elohim beszél Mózessel, Mózes pedig a néppel. Azonban van egy negyedik fél is, az angyalok: Elohim beszél az angyalokkal, ők Mózessel, ő meg a néppel. Valójában egy ötödik fél is érintett: Yahusha Ha’Massich.
Apcs 7:36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.
Apcs 7:37 Ez ama Mózes, ki az Izrael fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt nektek Yahuah, a ti Elohimetek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
Apcs 7:38 Ez az, aki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nekünk adja;
Ez az angyal Yahuah szava vagy ahogy Malakiás hívja: A szövetség követe
Mal 3:1 Íme, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; íme, eljön, azt mondja a Seregek Hatalmassága.
HalleluYah
Köv.rész
(((Ez megfelel a Jelenések könyvében található kinyilatkoztatási útnak. A Jelenések 1:1 megtanít minket arra, hogy Isten Krisztushoz, Ő egy angyalhoz (nem angyalokhoz), ő Jánoshoz (nem Mózeshez), ő pedig Isten népéhez szól. Dániel 8-12 és Zakariás 1-6 figyelmes olvasása során valami hasonlót figyelhetünk meg Isten kijelentéseiről, amiket e két prófétán keresztül adott.
Miért valószínűsíthetjük, hogy a Sínai-hegyen angyalok voltak? Egyrészt a Bibliában olvashatunk róluk különböző fontos eseményeknél, pl. teremtés (Jób 38:7), Jézus születése (Máté 1-2, Lukács 1-2), Jézus feltámadása (Máté 28:2-7) és Jézus második eljövetele (II Thessz. 1:7). Másrészt az angyalok gyakran jelen vannak Isten megjelenéseinél (teofánia) (pl. Ézs. 6, Ez. 1) és ez volt a legjelentősebb teofánia az egész Ószövetségben, tekintve az idejét (majdnem egy év, II. Mózes 19:1-től IV: Mózes 10:11), a nézőket (egy teljes nép kétmillió vagy több emberrel) és néhány megdöbbentő tulajdonságát (pl. földrengés, tűz, felhők és Isten hangja). Továbbá az angyalok gyakran érintettek a kijelentésben (Dániel 8-12, Zakariás 1-6, Jelenések), és ez az Ószövetség legnagyobb kinyilatkoztatása, mind „mennyiségében” (II. Mózes 19:1 ‒IV. Mózes 10:10), mind alapvető szerepében. Emellett a jó angyalok különösen érdekeltek az igazságban, ami Jehova Sínai-hegyen adott törvényének egy következménye. Az Istentől el nem szakadt angyalok mindannyian a szent Isten jelenlétében élnek, és mindannyian bűn nélküliek és igazak. Azt is tudják, milyen volt, mielőtt a bűn belépett a mennyre és a földre. Látták a Sátán és angyalainak a bukását (és Isten büntetését rajtuk), valamint Ádám és Éva bukását (és Isten ítéletét az emberi nemen és a földi teremtményeken). Egy angyal sem tapasztalta és nem is fogja megtapasztalni Isten megbocsátó kegyelmét.
A jó angyalok természete és története, valamint a törvényadásban való szerepük összhangban van a Biblia azon képével, miszerint Isten igazságát szolgálják. Hatalmasak és szentek, jelenlétükre sokszor még a hívők is megrettennek, remegnek és földreborulnak. Figyelj erre, amikor Isten Igéjét olvasod! Azt is megfogod találni, hogy az általuk képviselt igazság a bűnbánat nélküli bűnösre nézve a halál.)))
