„Mózes a legvilágosabban hirdeti őt második Úrnak az Atya után, amikor azt mondja: 1Mózes 19:24 „És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.”
Az isteni Szentírás is Istennek nevezi őt, amikor ismét megjelent Jákobnak ember alakjában, és ezt mondta Jákobnak: „A te nevedet többé ne Jákobnak hívják, hanem Izrael lesz a neved, mert győzedelmeskedtél az Istennél.” 1Móz 32:28
Ezért nevezte Jákob is azt a helyet Isten látásának
[εἶδος θεοῦ] – mondván:
„Mert láttam Istent szemtől szembe, és megmaradt az életem.” 1Móz 32:30”
Eusebius, Egyház Történet I.,9.
https://www.newadvent.org/fathers/250101.htm
Isten, amint megérthettük az előbbiekből, számos jelentésárnyalattal rendelkező kifejezés. A fenti idézetekben Eusebius a miénkhez hasonló következtetésekre jut, és felismeri Yahusha HaMassiach jelenlétét a Tanakh Yahuah angyala történeteinek cselekményében. Isten megjelenését (theofánia) ezekben az eseményekben egyértelműsíti a többi szereplő reakciója és kommentárja, akik világosan megnevezik Istenként
a velük tárgyaló angyali lényt.
Kol 2:9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
Kol 2:10 És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
Kol 2:11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
Kol 2:12 Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten
erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból.
Megjelenítette Atyját akkor is, és mintegy két millenniummal ezelőtt is, ahogyan Az elrendelte Neki a feladatot, és ami még fontosabb, amelyre született. Felhívom a figyelmet a Kolosséiakhoz írt levél 12. versében a részletre, ami szerint Istenbe vetett hit támasztja fel az embert, továbbá Isten támasztotta fel Yahusha-t is a halálból. Csak Ő – természetesen az Atyáról van szó, – rendelkezik az ehhez nélkülözhetetlen abszolút hatalommal, melyet át tud ruházni egyszülött Fiára, ha akar, és meg is tette.
Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Ján 17:4 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
Ján 17:5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
Ján 17:6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál: tiéid valának, és nekem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
Ján 17:7 Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nekem adtál:
Ján 17:8 Mert ama beszédeket, amelyeket nekem adtál, ő nekik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki G1831 ἐξέρχομαι, és elhitték, hogy te küldtél engem.
G1831 ἐξέρχομαι (exerkhomai) 1) kimegy, kijön, elmegy, eljön, távozik, tovább megy 2) kimegy (vki elé), elé
megy 3) származik, ered 4) (hír) elterjed
Az egyedüli, Igaz Isten az Atya. Ő adja ki a munkát, Ő dicsőíti meg a Fiút, az Ő nevét jeleníti meg a Fiú, az Ő beszédeit tartják meg a hívők, Ő adja a Fiúnak a hívőket, minden Tőle van, amivel a Fiú rendelkezik, Ő adja a Fiúnak a beszédeket, Tőle jön ki a Fiú, akit szintén Ő küld el. A „Tőled jöttem ki” pedig származására utal, miszerint Ő egyedülikét Elohim-ből ered, míg minden egyéb általa teremtetett a semmiből (ex nihilo). A Fiú küldetése Atyja személyiségének, jóságának, dicsőségének bemutatása az egész világ számára.
PFD MEGTEKINTHETŐ
